Újra szárazon a hajó, áll a kikötő betonján méteres acélbakokon, hasa alatt fütyül a szél, oldalát néha megveregeti a daru emelőszalagja. A kukksötétbe néha beront egy metró, mert hogy annak a hídja meg itt van mellettünk. Hogy a környezet teszi vagy mi, de ilyet álmodtam: otthon vagyok csehiben, az éjszaka kellős közepén anya beront nagy ijedten a szobába, hogy neki windowst kell rakni a gépére (most Ubuntu van rajta). Ez rémálom kategória, tehát felriadok az álomból, s nicsak egy toll van a kezemben  írásra készen (sose találok egyetlen tollat sem).

No, hát aludtam már csísebb helyen is...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.