A felső határ 72 láb (22 méter), de azt már elég érdekes lehet irányítani, arról nem is beszélve, hogy el kell dönteni merre akar menni vele az ember, mert nem akárhol lehet vele megfordulni. Az elméleti alsó határ nyilván 2 méter, mert hát azalatt már a széle lenne a hossza. Gyakorlatban 26 láb (8m) az acélhajóknál.

A mi lakhelyünk 42 láb (13 méter). Ezzel szinte bárhol meg lehet fordulni, valamint a költségek is tűrhetőek (az engedély árát is lábban kell fizetni). Aki nem érti, hogy miért 42, az még mindig nem olvasta a Galaxis Útikalauzt.

A 13 méterből lejön a hajóorr (ahol a víztartály, meg egy kis fedélzet van, ami tele van raklappal mióta elhagytuk a gyárat. Hiába, meleg a nyár Angliában, nem kell fűteni.) meg lejön a hátsó fedélzet a motortérrel. Marad szűk 10 méter a kabinnak. Ez ugye húsz négyzetméter élettér. Mire elég ez? Röviden: 2 embernek nagyjából mindenre. Egynek meg luxus. Két okból:

• ahogy azt Sir Lajos megjegyezte "úgy működik mint a barlangok: valójában körülötte folyik az élet, és a hajó csak közlekedési eszköz valamint menedék". Az élettérbe beleszámít erdő, mező (gyártelep, reptér, autópálya, ...). Mivel kicsi a beltér, nem nehéz kikerülni belőle. Pl. tudok úgy nyújtózkodni az ágyban, hogy a kezem a nyitott ajtón keresztül már szabad ég alatt van.
• egyébként meg a beltér is elég. Leszámítva, hogy csak ülve lehet hegedülni. Mindig mondom, hogy a fizikai tér csak egy szempont, ebbe a vascsőbe simán elfér pl. a matematika hatalmas univerzuma.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.